üvegkoccanások

milyen érdekes, hogy azok a zenék, amikhez szoros emlékek fűznek, ha felcsendülnek újra képesek előhozni belőled az akkori érzéseket. érzed az illatokat, azt a bizonyos szívdobogást, aztán rájössz, ez már elmúlt, túl kell lépni, és elfelejted. 

tudom, hogy nem kellene már.. hiszen egy éve lassan. de akkor is.. egy hatalmas része volt az életemnek. nem vagyok képes kitörölni az emlékeket amik hozzá kötnek. most az időjárás olyan, amilyen akkor májusban volt. szeretnék úgy felkelni minden nap, ahogyan akkor keltem. szeretnék úgy hazajönni, ahogyan akkor hazajöttem. szeretnék úgy lefeküdni, ahogyan akkor lefeküdtem. de viszont nem ilyen áron. és ilyen áron soha nem is leszek ennyire boldog! ezt megígértem magamnak. és befogom tartani!

iszonyatosan nagyon-nagyon leégett a hátam, a mellkasom ,a karom és nagyon-nagyon fáj! szóval lesz egy szép éjszakám... elvileg nem lesz már ilyen szép idő holnaptól.. mondjuk szép is lett volna 30 fok öt napig.. 

update: na jó gyerekek.. innentől kezdve mindenki szépen hanyagoljon! a magán életem az enyém. saját tulajdon! már kurvára elegem van abból, hogy akárkivel beszélek, szinte mindenki megkérdezni "mivan veletek?*-*" semmi nincs bazdmeg! és ha így folytatjátok nem is lesz... még azok is rákérdeznek, akik szerintem nem is tudtak a dologról... megértéseteket köszi, puszival díjazom! :***