2012. augusztus 22., szerda

velem volt a tegnapi légy.
nem lett halott.
vagyis már de.
elkaptam.
muhahahahaa

utálom az álmaimat.
de tényleg.
hogy vagyok képes megálmodni az igaz szerelmet? egyáltalán ez tényleg lehetséges?
egy újabb álom, ami hatással lesz rám nagyon sokáig 


még mindig csuklok
napi szinten
és még mindig idegesít 

ugrál a szemem
megint.
kibököm a picsábaaaaaa

van cigim
*megkönnyebbülés*

2012. augusztus 21., kedd

nem szeretem ha egy légy ébreszt hajnali hatkor..
LÉGY, LÉGY HALOTT!
hát még mindig itt vagy?!:(

indokolatlan seb az orrom alatt.

ez a fos idő kikészít.
tegnap rendesen meleg volt,
ma meg fagytam meg meleg kardiban...
jön az ősz, nagyon látszik.

takarítás mániám lett.
és nagyon rossz
nem tudok megülni a seggemen nyugodtan..
ha már rend van akkor meg tornázom.
nem valami normális.
belefogytam abba a naciba
ami három éve csak álom volt.
khm.

pénteken fodrász.
két hét és suli.
utolsó év
elsem hiszem.


arcom 1
Term Dates 2012 - 2013 Autumn Term
Tuesday 4 September - Thursday 20 December
arcom 2      Year 11
SubjectEnglishMathsSciencePE/GamesRE & CitizenshipICTOption AOption B
Hours Per Week54522133
perszeee...anyád!

nem vagyok féltékeny,
sem irigy
hisz nincs kire/mire.
csak kibaszottul átbaszottnak érzem magam.
megint :)
de ez volt az utolsó!
jössz Te még az én utcámba, de kibaszlak!;)


2012. augusztus 18., szombat

"A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta.."

screw you, you’re pathetic. thankyou for not being there when I needed you. I was and still am going through the darkest period of my life and you left, you hurt me and lied and I hope karma hits you in the back because I fucking hate you so much. you were never a friend to me.

a kis dolgoknak is kell örülni!:)


az érzés, mikor valaki úgy ír rád "Szia gyönyörűm!" leírhatatlan.
a bajon jönnek, mennek, s jönnek.
mai vers nincs. elmarad.


nemhat a viszki.

2012. augusztus 17., péntek

"Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük."
Paulo Coelho

___________ *

Szavai, mint vér hófehér ruhámon
megcsaptak egy délutánon.

Miket mondott, miket beszélt?
Hogy ő bizony feleszmélt.

"Boldog voltam! Mosolyogtam!
Kincset leltem mosolyodban!"

Csábított, édesgetett?
Szép szavakkal dédelgetett.

"Omlanék védő karjaidba!
Menekülök az álmaidba!"

Ó, hogy tudja!
Vagy csak hazudja?
Hogy álmaimat ő járja
s hogy szerető szívem hazavárja.

 *nincscím

2012. augusztus 15., szerda

bazdmeg!
egy éves recovery
te jössz
én darabokban

"Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket."                      
Paulo Coelho

Röpke perc

tegyük fel, hogy egyetlen perc erejéig, elhiszem amit mondasz.
tegyük fel, hogy egyetlen perc erejéig, ezzel teljesen megfojthatsz.
tegyük fel, hogy a pillanat, mi idáig megmaradt,
most újra meg újra elragad,
s hogy egyetlen percig
felismerszik
valódi önmagad.

legyen úgy, ha úgy akarjuk
önmagunkat összetartjuk.
s ha félő is ugyan
hogy a szív visszazuhan
az életem újra
hangod fúrja:
"szívem elszáll Emeséig!"
egyetlen perc erejéig.

2012. augusztus 13., hétfő

reménytúl késő, paplanfelhő, újrakétségakarathiány

Utolsó 

Remény, mely összehúz.
A kétség mi összezúz
Elrepít egy világba
Hol hiába foglalod imákba
Akaratod,
Csak akarhatod
hogy a paplan hiánya
is megvéd, hiába. 

Felhőre ültet,
Csak a szív lüktet,
Túl késő
kezedben a véső,
s bele karcolod
-a fába, hogy vége.
Végig sem gondolod
ki látja.
Királynak a lánya,
vagy egy rigó
fönn a fán,
s viszi híredet talán,
hogy azt vésted a törzsbe
bőröd fested vörösre
véreddel.

2012. augusztus 12., vasárnap

Ágy s takaró, Nekünk.

nem tudom kit hívnék.
nem tudom kit szeretnék
hogy itt legyen,
itt velem.
s mellettem. 

mindent talán
s mindenkit. hamár
kérhetném, hogy 
legyen itt velem.
nekem. s kelletlen.

megcsapott
az augusztusnak hűs szele,
s mint az üveggyapot,
úgy ég el vele,
s nélküle.

hull a hó.
vissza emlékezem.
jött a télapó
s mit hozott
nekem?

szerelmet.
nem kértem.
kegyelmet nem kaptam.
vágytam.

kire?
rád. s ránk.
együtt álmodnánk
hogy a te meg énből
mi leszünk,
s hogy dönnert eszünk.

mi maradt?
a vágy
melyből kiszakadt a remény,
hogy lesz egy ágy
a tó jegén
nekünk.

s egy takaró
mely alá rejthetjük
a szív-facsarót
mi segít felejtenünk
 mindenünk.