üvegkoccanások

eltűnődtem. rohadtul hasonlítok Rád. és nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog-e. megint egy kép, amire simán kommentálhatnék valamit, de nincs értelme. büszkeség. talán. nincs szükségem egy olyan emberre amilyen te vagy. vagyis de. olyanra lenne, amilyen Te vagy, de azt utálom, amit mások csináltak belőled. undorító dolgokat csinálsz. eladtad a lelked. de hiányzol. és ez csak nyáron fog kijönni belőlem a legjobban. mikor már más valakinek leszek az aki neked. aki remélhetőleg nem fog lesöpörni magáról, mikor talál mást. már más lesz a társaság. már más valakik mellé fogok leülni. már más helyekre fogunk járni. vagy éppen ugyan azokra. és elfogok tűnődni. mi lett volna ha.. ha? erre nincs válasz, mert a kérdés is hibás. életemben először hiszem el igazán, hogy nem volt több, amit tehettem volna. meg akartam akadályozni hogy ennyire semmik legyünk egymásnak, de nem ment. ahhoz is két ember kell.

ami jó, az jó.