üvegkoccanások

leszarom. mindent. mindenkit. elegem van. belefáradtam. olyannyira hogy pszichológiából tele vagyok, de nem csináltam meg. harminc ipszilont hallgatok, mindjá' rágyújtok és esik az a kurva eső már megint hát beszarok... de azért megpróbálok aludni.

holnap lenne konci, lehet el se megyek. a faszomat. minek menjek? értelme? semmi. mondjuk jó lenne krisztinél aludni, kiszakadni a szituációkból és aludni végre egy jót, de hát nem tudom. úgyis az lesz hogy mi a fasznak. menjünk koncira? ne menjünk? áh.... dilemma.