2012. május 12., szombat

éjjeli álom:
elmagyarázhatatlanul értehetetlen
és fájdalmas.

reggeli ébresztő:
egyetlendrágaszerelmetesemnek a picihangja
és rázta nekem a picikerek seggét hogy nincs már pelusa
megeszeeeeeeeeeeem
csak jönnének már vissza :(


második felvonás:
nem megyünk haza.
*keményszóváltás*
"ha elmész ma este mértékkel igyál!"
ennek örömére mértékkel bebaszok.
óóóóóóóu dont jú krááááj tunájt 
-nincsjóhangom.-

it's almost like your heaven tried everything to keep me out... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése