üvegkoccanások

süt a nap nehogy szomorú légy!... jabocseznemazarész. 

az alvás az valójában egy tág fogalom. amiből nekem csak a bevoltcsukvaaszememkicsit maradt meg.

még mindig veled kelek. nem fog ez változni..
"persze. semmibaj. jajj nem dehogy is. megértem. igenigen."
hazudtam.
mérvagyokféltékeny?közömsemmi.detakarodjonmááááááááá.

és ma még azt a sok korcs gecit is el kell viselnem.
kihívás lesz.

"előbb törd le a kezem, minthogy megtegyem!"
hát. törheted. de már késő.
nem azért tettem meg mert húúú hanem mert nem akartam lesüllyedni.
és mert tudatni akarom hogy attól hogy nincs kint én igenis tudom mikor van!
mert egykor kurvakibebaszottulszerettelek. mégmostis.

olyanszéphogykönnyezek.