2012. június 3., vasárnap

ha ezt elmesélném a világ legjobb emberismerőjének, az is csak black out és nézne maga elé..
mi a fasz van már? mi? 
és én mi a faszt csinálok? he?
édesistenem... 
tönkremegyek.

legédesebb gyümölcseim nyugadalmat hoztak lelkembe.
az az édes kis mosoly.
a nevetés.
az a futás.
az a huncutság.
a hangjuk.
semmi más nem képes ennyire megnyugtatni mint ők
és elmondhatatlanul hiányoztak már.

tesó komplexus.
annyira kellene most egy ide mellém.
a háromból úgy.. mindegyik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése