Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsú, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
József Attila- Ó szív, nyugodj!
ez a helyrehozomadolgokat
várat magára...
hiába keresem magamban a hibát
nem az hogy nem látok
de értelmetlen.
bár most nem kéne a süllyesztőben végezni.
olyan szépen kezdtük el.
kapaszkodok.
nincs más megoldás.
meleg van.
nagyon.
kiültem kávézni
háromkor
20percre
és színem lett.
brávó.
mesike holnap nem felejt el cigiért menni!!!
najóccakáttt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése