üvegkoccanások

majdnem paradoxon.
kibaszottul
rohadtul
áh szavakkal nem lehet leírni
mennyire.
félek.

rájöttem mitől félek
és mitől félek hogy te is félsz.
nemtudom kiírni magamból
tombol bennem
megfogalmazni sem tudom
se neked
se másnak
se magamnak
de itt van
érzem
mardos.
gyűlöllek szeretni.
szeretlek gyűlölve szeretni.
megvolt a tökéletes képem.
nélküled.
hogy hogyan lesz.
hogy hogyan iktatlak ki a kibebaszott mindennapjaimból.
hogy hogyan fogom eljátszani hogy igen boldog vagyok.
ezzel bemesélve magamnak, és valóban az leszek.
erre jössz te,
meg a hatalmas gyónásaid,
elmondod hogy mennyire akartad,
elmondod hogy mennyire akarod
de hát már késő,
aztán engem meg egyen meg a penész.
hát nem.
csak egyszer mondd, hogy érdemes küzdeni.
csak egyszer győzz meg róla teljesen.
és isten bizony végig csinálom.
egészen a végéig.
a vesztembe rohanok
miattad.
bár...ez így is úgyis megtörténik...