üvegkoccanások

Ágy s takaró, Nekünk.

nem tudom kit hívnék.
nem tudom kit szeretnék

hogy itt legyen,

itt velem.

s mellettem. 

mindent talán

s mindenkit. hamár

kérhetném, hogy 

legyen itt velem.

nekem. s kelletlen.

megcsapott

az augusztusnak hűs szele,

s mint az üveggyapot,

úgy ég el vele,

s nélküle.

hull a hó.

vissza emlékezem.

jött a télapó

s mit hozott

nekem?

szerelmet.

nem kértem.

kegyelmet nem kaptam.

vágytam.

kire?

rád. s ránk.
együtt álmodnánk

hogy a te meg énből

mi leszünk,

s hogy dönnert eszünk.

mi maradt?

a vágy

melyből kiszakadt a remény,
hogy lesz egy ágy
a tó jegén

nekünk.

s egy takaró

mely alá rejthetjük

a szív-facsarót

mi segít felejtenünk

 mindenünk.