Utolsó
Remény, mely összehúz.
A kétség mi összezúz
Elrepít egy világba
Hol hiába foglalod imákba
Akaratod,
Csak akarhatod
hogy a paplan hiánya
is megvéd, hiába.
Felhőre ültet,
Csak a szív lüktet,
Túl késő
kezedben a véső,
s bele karcolod
-a fába, hogy vége.
Végig sem gondolod
ki látja.
Királynak a lánya,
vagy egy rigó
fönn a fán,
s viszi híredet talán,
hogy azt vésted a törzsbe
bőröd fested vörösre
véreddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése